ANGOL KERINGŐ
Amerikából származik:
a boston nevű táncból. Nevét onnan kapta, hogy az angolok
alkották meg modern formáját. Az 1922 – es világbajnokságon már
táncolták. Kezdetben előre törekvő tánc volt, csak később kezdték zárni a lábakat a lépések végén.Az Angolkeringő ritmikusan lendülő mozdulatai által, melyet lágy,
gyakran szentimentális zenére táncolnak, a legharmonikusabb
standard tánccá vált. Karakterét
a lassú és egyenletesen lendülő, térben haladó fordulómozgások
adják, amelyek törésmentesen uralják a táncparkettet. A keringőző
pár, mint egy inga, lendül az egyik magassági pontból a másikba. Ritmikusan lendülő, ugyanakkor lassan áradó, lágy,
szelíd, gyakran szentimentális tánc. A legharmonikusabb standard tánccá
vált. Gyakran rendezvények megnyitásaként
táncolják
Jellemzői:
- Zenéje: lágy, áradó, harmonikusan szelíd; mindig az ütem első ütését hangsúlyozza
- Üteme: 3/4-es
- Jellegzetes hangszerei: dob, klarinét, trombita