ANGOL KERINGŐ

Amerikából  származik: a boston   nevű  táncból.  Nevét  onnan  kapta, hogy  az   angolok  alkották   meg   modern formáját. Az 1922 – es  világbajnokságon már táncolták. Kezdetben előre törekvő tánc  volt, csak később kezdték zárni a lábakat a lépések végén.Az  Angolkeringő ritmikusan lendülő mozdulatai által, melyet lágy, gyakran  szentimentális  zenére  táncolnak,  a  legharmonikusabb standard tánccá vált. Karakterét  a lassú és egyenletesen lendülő,  térben  haladó fordulómozgások  adják, amelyek  törésmentesen uralják a táncparkettet.   A keringőző pár, mint egy inga, lendül az egyik magassági pontból a másikba.    Ritmikusan lendülő, ugyanakkor lassan áradó, lágy, szelíd, gyakran szentimentális tánc.  A legharmonikusabb standard tánccá vált. Gyakran rendezvények megnyitásaként táncolják 

Jellemzői:

  • Zenéje: lágy, áradó, harmonikusan szelíd; mindig az ütem első ütését hangsúlyozza
  • Üteme: 3/4-es
  • Jellegzetes hangszerei: dob, klarinét, trombita
                                                                                                                                                   

google-site-verification: google93d2ee3e2d8173a5.html