A Boogie-Woogie-nak két jelentése van. Egyrészt jelöl egy zenei irányzatot, másrészt alapvetően egy swing eredetű táncot, amely az '50-es években a rock & roll elterjedésével vált népszerűvé Európában. A kettőnek csak olyan értelemben van köze ma már egymáshoz, hogy a boogie-t táncolhatjuk egyaránt zongora Boogie-Woogie-ra éppúgy, mint swingre, rock & rollra, bluesra, retro-swingre is akár, ezen zenei stílusok közös alapjai miatt. Az Egyesült Államokban ezt a táncot nevezik néha a swing európai stílusának, változatának is. A legfőbb jellemzője a szabad vezetés, az improvizáció, talán ez az, ami leginkább megkülönbözteti a többi tánctól.

A 6-os számoláson alapuló általunk, Magyarországon is ismert és táncolt Boogie-Woogie lényegében nem más, mint a Jitterbug, Lindy Hop és az '50-es évekbeli más rock & roll stílusok németek által továbbfejlesztett, átalakított változata. Valójában hazánkban is ezt vették át először az akkori táncosok elsősorban német tanároktól a '90-es évek elején. Később a boogie (illetve egyes táncosok, majd követőik) a fejlődés során a Lindy Hop 8-as számoláson alapuló figuráit, elemeit is alkalmazta - ez főleg a '90-es évek végétől figyelhető meg fokozottan.

Egy igazi boogie táncos nem előre betanult koreográfiákat sajátít el (ellentétben a versenytáncosokkal), hanem a saját egyéniségével próbálja visszaadni a zene hangulatát. A zenére próbálja meg "rátenni" a figurákat, a más swing táncokból átvett elemekkel éreztet(het)i a váltást (pld. charleston, balboa lépés), az ún. szinkron-figurákat egy-egy zenei stopra vagy hosszabb effektre igazítja, alaplépés-kombináció váltogatásával fejezheti ki a zenei hangsúlyokat stb.